E kötetben szereplő munkák mindegyike egy igen ellentmondásos posztbaloldali szituáció szülötte. Eszerint egyrészről a rendszerváltás utáni Magyarország, illetve a globális kapitalizmus mind nyilvánvalóbban folytathatatlan hiteltelen ideológiái, riasztó tendenciái és megoldhatatlan problémái miatt. Másrészről eközben az utópia, a lázadás, a politizálás, az alternatíva hagyományos formái – a baloldali, a marxista, a humanista, a progresszív és a társadalomkritikai tradíció – a régi módon szintén reménytelen, használhatatlan és elavult.

A világ átalakult körülöttünk és mi magunk is megváltoztunk. Ennek hatására elkerülhetetlen, hogy felülvizsgáljuk mindazt, amit eddig gondoltunk és akik eddig voltunk. Egészen más kérdéseket kell feltennünk mint korábban és egészen máshogy kell feltennünk őket. Ahhoz, hogy perspektíváinkról értelmesen beszélni tudjunk, először is meg kell ismernünk azokat a változásokat, amelyek az „újkapitalizmus”, „a fogyasztói társadalmak”, a „technológ társadalom”, vagy a „globalizáció” (nevezzük ízlés szerint) mai viszonyai közepette gyökeresen átalakították a nyugati társadalmak tagjainak kultúráját, pszichéjét, gondolkodásmódját. Ezen túl szükséges végérvényesen elvégeznünk a korábbi időszakból örökölt szellemi tradícióinknak, beidegződéseinknek és ideológiáinknak önvizsgálatát. Harmadrészt pedig mindenképpen meg kell találnunk, hogyan kell és lehet válaszolnunk az új évezred új kihívásaira: a munka világának átalakulására, a világ kapitalizmusának differenciálódására, a klasszikus értelmiségi és politikai szerepek megújítását célzó széles társadalmi igényre, a technikai fejlődés korlátlanságára, a szélsőjobboldali politikai pólus megerősödésére, a krízishelyzetek mindennapossá válására, a demokrácia régi útjainak elzáródására és új lehetőségeinek felmerülésére, a tudás radikális átértelmeződésére vagy éppen az emberek közötti kapcsolatok, a kommunikáció és a közösségiség új fejleményeire. A kötetbe 22 és 33 éves korom között született esszéimnek és publicisztikáimnak harmadát gyűjtöttem egybe. Az írásokon végzett javítások során – ahol lehetett – azt tartottam szem előtt, hogy ne változzék eredeti szerkezetük és mondanivalójuk.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik az elmúlt években mindvégig mellettem álltak: Áginak (akivel a szövegeket tartalmilag is még egyszer átgyúrtuk), nagybátyámnak Krisztiánnak, Beck Krisztinának, Reich Orsolyának, Szőts Dávidnak, Zivkovics Natáliának, fiatal elvbarátaimnak Vajnai Attilának, Balázs Gábornak és Nehéz Győzőnek, valamint a régi beszélgetésekért Malkovics Tibornak. Családomnak, akikre mindig számíthattam. Hálával tartozom azoknak, akik segítettek, védtek és pártfogoltak: legfőbb mentoromnak, Thoma Lászlónak+, professzoromnak Bayer Józsefnek, Ágh Attilának, Galló Bélának, Németh Istvánnak, Szerdahelyi Istvánnak, Tamás Gáspár Miklósnak és Vida Istvánnak. Szeretnék köszönetet mondani továbbá azoknak a szerkesztőknek, akik mindig szívesen vették írásaimat. Valamint Székely Beának a könyv gondozása és kiadása során végzett munkájáért.