A politika nem valamiféle negatív dolog, ami
utólag érkezik, a gazdaság, a kapitalizmus ellentmondásai
által termelt kisülés – ahogyan ezt a marxista nézőpont láttatja.
A posztmodern kapitalizmus újdonsága, hogy alapvetően politikai
jellegű. Ezt úgy értem, hogy a rendszer már jó előre megalapozza saját működését, mire a hagyományos értelemben vett „politika” színre lép. A rendszer pozitív önmegalapozása és az egyének válasza erre – számomra ez a valódi politikai küzdelem.
#KÍVÜL/BELÜL #AUTONOMIZMUS #POLITIKAELMÉLET #POSZTMODERN #MARX #IDEOLÓGIA #GLOBALIZÁCIÓ #TÁRSADALOMELMÉLET
INTERJÚ
Nincsenek a politikára vonatkozó használható elméleteink
A posztmodern kapitalizmus kettős jelentést hordoz számomra: egyrészt azt, hogy többé nem a modern kapitalizmussal állunk szemben. Felbomlott, valami más lépett a helyére, amit még csak most próbálunk meg feltérképezni, Másrészt a kifejezés arra utal, hogy nem lehet bizonyos korábbi előfeltevések alapján közelíteni a világhoz, amiben élünk. Mi történik, ha a kapitalizmus ma nem érthető meg a korábbi kritikai elméletek segítségével?
ELMÉLET
Autonomizmus és politikaelmélet
A 21. század elejére a tőke sikeresen rombolta le azt a meggyőződést, amely 1968 egyfajta szétterüléseként egyre inkább áthatotta a nyugati társadalmak egészét: a szabadság fogalmának egybefonódását az autonómia kérdésével. Ahogyan az egyének irányításának és kordában tartásának kérdése a politika, az állam és az erőszakszervezetek oldaláról a tőke, a szolgáltató szektor, a kultúra és a fogyasztás oldalára került át, a szabadság korábbi felfogása problémássá vált. Ez érthető, hiszen a rendszer immár az életünk egészére tartott igényt, a tereinkre, a magánszféránkra, a testünkre, a lelkünkre és a képzeletünkre egyaránt. A tőke ezért arra törekedett, hogy kivonja az autonómia igényét a szabadság társadalmi gyakorlatából és helyére valami mást állítson: a lehetőséget. A lehetőségek kapitalizmusa támadás az autonómiánk ellen.
ESSZÉ
Két novemberi nap: az "all in" kapitalizmus megérkezett
Nem könnyű megmondani előre, hogy melyek lesznek azok a történések, amelyek fontosnak tűnnek majd a jövő emberei számára. Az események ugyanis, amelyek ma meghatározzák a közéleti vitáinkat, amelyek a hétköznapjaink szempontjából húsba vágónak tűnnek – idővel többnyire a feledés homályába merülnek. Számtalan történésnek ugyanakkor a mában nem szentelünk túl nagy figyelmet, de utólag belátjuk, sokkal többet kellett volna foglalkoznunk velük. Bízvást állíthatjuk, hogy a közelmúlt két olyan eseményt is hozott, amelyek helyet követelnek majd maguknak a jövő történelemkönyveinek lapjain. Két novemberi nap foglalja tehát keretbe a mögöttük hagyott hónapokat: 2022. november 30. és 2023. november 17. Megváltozott a világ, csak nem vettük észre. Mi történt ekkor?
ELEMZÉS
2022: A megdermedés éve
Kiégés, kiábrándulás, rezignáció. Az áprilisi választások után a harc üres kulisszái maradtak csupán vissza, a frontvonalak befagytak. A kontroll nélküli hatalom azóta megmutatta valódi természetét. A válsággal való riogatás az ellenzék részéről merő koreográfiává silányult. A különféle értelmezések és alapvetések elfáradtak. A balliberális elitcsoportok még inkább „alámerültek”, az ellenzéki politikusok saját egzisztenciális túlélésüket egyengették, a rendszerkritikus baloldal a létéért harcolt. Ez volt 2022. A megdermedés éve.
Kiss Viktor állításai – legyünk őszinték – kifejezetten irritálóak. Hatalmas olvasottságát, kiváló elméleti érzékét, intellektuális bátorságát bizonyító művei rendre felborzolják a kedélyeket. Ráadásul szinte lehetetlen vitatkozni vele. Közérthetően ír és beszél (nyelvileg jól megformált módon, világosan, kézzelfogható és találó példákkal), megszólalásait remek stílusérzék jellemzi.
Éber Márk Áron
szociológus, A csepp című könyv szerzője,
a Helyzet Műhely alapítója
Kiss Viktor (Budapest, 1976. június 4. –) politológus, ideológiakutató, egyetemi oktató. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen politológus, a Szegedi Tudománygyetemen kommunikáció szakos bölcsész diplomát szerzett. Újságíróként (1995-98), politikai tanácsadóként dolgozott (1999-2004), jelenleg egyetemi oktatói és kutatói tevékenységet folytat. A Zsigmond Király Egyetem adjunktusa volt (2004-2013). A Budapesti Corvinus Egyetem külső oktatója és doktori témavezetője (2013-), az ELTE Állam és Jogtudományi kar külső oktatója (2021-). Több szakkollégiumban, szabadegyetemen tartott kurzusokat. Fő kurzusait a globalizáció, az ideológia, a posztmodern politika- és társadalomelmélet, a 68 utáni politikai mozgalmak története és a magyar társadalom kritikai elmélete kapcsán tartja. 2016-tól a Politikatörténi Intézet Társadalomelméleti Műhelyének kutatója. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Fordulat tanácsadója.