Kövesse az oldalamat a Facebookon

A posztmodern kapitalizmus kettős jelentést hordoz számomra: egyrészt azt, hogy többé nem a modern kapitalizmussal állunk szemben. Felbomlott, valami más lépett a helyére, amit még csak most próbálunk meg feltérképezni, Másrészt a kifejezés arra utal, hogy nem lehet bizonyos korábbi előfeltevések alapján közelíteni a világhoz, amiben élünk. Mi történik, ha a kapitalizmus ma nem érthető meg a korábbi kritikai elméletek segítségével?

A 21. század elejére a tőke sikeresen rombolta le azt a meggyőződést, amely 1968 egyfajta szétterüléseként egyre inkább áthatotta a nyugati társadalmak egészét: a szabadság fogalmának egybefonódását az autonómia kérdésével. Ahogyan az egyének irányításának és kordában tartásának kérdése a politika, az állam és az erőszakszervezetek oldaláról a tőke, a szolgáltató szektor, a kultúra és a fogyasztás oldalára került át, a szabadság korábbi felfogása problémássá vált. Ez érthető, hiszen a rendszer immár az életünk egészére tartott igényt, a tereinkre, a magánszféránkra, a testünkre, a lelkünkre és a képzeletünkre egyaránt. A tőke ezért arra törekedett, hogy kivonja az autonómia igényét a szabadság társadalmi gyakorlatából és helyére valami mást állítson: a lehetőséget. A lehetőségek kapitalizmusa támadás az autonómiánk ellen.

Nem könnyű megmondani előre, hogy melyek lesznek azok a történések, amelyek fontosnak tűnnek majd a jövő emberei számára. Az események ugyanis, amelyek ma meghatározzák a közéleti vitáinkat, amelyek a hétköznapjaink szempontjából húsba vágónak tűnnek – idővel többnyire a feledés homályába merülnek. Számtalan történésnek ugyanakkor a mában nem szentelünk túl nagy figyelmet, de utólag belátjuk, sokkal többet kellett volna foglalkoznunk velük. Bízvást állíthatjuk, hogy a közelmúlt két olyan eseményt is hozott, amelyek helyet követelnek majd maguknak a jövő történelemkönyveinek lapjain. Két novemberi nap foglalja tehát keretbe a mögöttük hagyott hónapokat: 2022. november 30. és 2023. november 17. Megváltozott a világ, csak nem vettük észre. Mi történt ekkor?

Kiégés, kiábrándulás, rezignáció. Az áprilisi választások után a harc üres kulisszái maradtak csupán vissza, a frontvonalak befagytak. A kontroll nélküli hatalom azóta megmutatta valódi természetét. A válsággal való riogatás az ellenzék részéről merő koreográfiává silányult. A különféle értelmezések és alapvetések elfáradtak. A balliberális elitcsoportok még inkább „alámerültek”, az ellenzéki politikusok saját egzisztenciális túlélésüket egyengették, a rendszerkritikus baloldal a létéért harcolt. Ez volt 2022. A megdermedés éve.